Ablaknyitással szellőztetni egy elavult drága szokás
Régen, amikor szükségét éreztük, kinyitottuk lakásunk ablakait otthonunk
átszellőztetése érdekében. Mai energiatudatos világunkban feltehető a kérdés, hogy ez a leghatékonyabb és leggazdaságosabb megoldás?
A hagyományos, ablaknyitásos vagy kézi szabályozású szellőztetéskor bent tartózkodók nem képesek megítélni, hogy valójában meddig indokolt nyitva tartani ablakot és mettől (főleg télen) csak fölösleges hőveszteség okozása. A túl rövid ideig történő szellőztetés pedig nem biztosítható a megfelelő levegőminőség.
A páraszabályozott szellőzőrendszer alkalmazásával kiküszöbölhető az ablaknyitás okozta hőveszteség ugyanakkor jelentős fűtési energia takarítható meg.
A rendszer elemei a helyiségek levegőminőségéhez igazodva automatikusan szabályozzák a légcserét, mindig csak ott és akkor szellőztetnek, ahol ténylegesen indokolt, ugyanakkor garantálják az optimális levegő minőséget az épületben.
Egészséges levegőminőség biztosítása, a páratartalom optimális szinten tartása
A belső légszennyezés több forrásból eredhet, például függ az életviteltől, az emberi szervezet működésétől, vagy felszabadulhat az alkalmazott építési anyagokból is. Akár folyékony, akár vízgőz formájában a víz elsődleges problémaforrás az építőiparban. Már kis mennyiségű vízgőz is elegendő ahhoz, hogy közvetlenül, vagy közvetve hatással legyen a használók egészségére, és az épület szerkezeti elemeire. Légzőszerveink hozzávetőlegesen 40-60% relatív páratartalom mellett működnek megfelelően, az ennél nagyobb páratartalom káros a benn tartózkodókra és az épületre egyaránt.
A jó hőszigetelésű új, vagy utólag szigetelt régi épületekben a szigetelés és a nyílászárók fokozott légzárása együttesen okozhat komoly pára gondokat: a leghidegebb felületeken víz kondenzációját, a párazáró rétegnél nedvesedést, a fal hőszigetelő képességének leépülését.
A nedvesség nagy része hétköznapi emberi tevékenységek – lélegzés, felületi kipárologtatás, mosás, ruhaszárítás, főzés, zuhanyozás – következtében szabadul fel. Ezen kívül jelentős a szobanövényeink hozzájárulása a belső páratartalom növekedéséhez.
A belső levegő magas relatív páratartalma egyrészt növeli a poratkák elszaporodásának veszélyét, másrészt páralecsapódásokat eredményez a hidegebb felületeken, melyek a gombák és baktériumok burjánzásához szükséges tényezők.
A poratkák csak bizonyos optimális feltételek (hőmérséklet és páratartalom) mellett tudnak elszaporodni: 24 fok és 75%. Például a levegő nedvességtartalmának 5%-os csökkenése a poratkák számát hatodára csökkenti, valamint 45 %-os relatív páratartalom alatt el is tűnnek. A penész és más mikro-organizmusok, több mint 100000 mikroszkopikus penész fajt képviselnek.
A penész jelenléte nagy mennyiségű, meglehetősen intenzív szagú, illékony szerves vegyület felszabadulását is eredményezi, ami egészségkárosító az emberi szervezetre. Emellett az épület szerkezeti anyagainak állagromlása is elindul a többlet párafeldúsulás következtében.
Fentiekből adódik, hogy hatékony szellőzéssel szükséges a páratartalom szabályozása az otthonokban, amely 40-50 %-os szinten beállítja és stabilizálja a belső relatív páratartalmat, így biztosítva a megfelelő komfortot és egészséges környezetet.
Lakótereinkben a CO 2 jelenlétét elsősorban az emberi kilégzésnek tulajdoníthatjuk, tanulmányok szerint keletkezését legtöbb esetben pára felszabadulása is kíséri. Egy ember átlagosan 19 liter/óra CO 2 -t bocsát ki a légzése által.
A háztartásainkban előforduló különböző veszélyt jelentő egyéb szennyezőanyagok közt hadd említsük még a szénmonoxidot (a CO fűtőberendezésekben, főzésnél, dohányzásnál keletkezhet), a radont, az azbesztet, a nitrogén-dioxidot és egyéb nitrogén-oxidokat, és ne feledkezzünk meg a dohányfüstről, valamint a mikroorganizmusokról (poratka, mikróbák, penész stb.) sem.
Csak egyetlen, hatékony megoldással távolíthatjuk el ezeket a szennyeződéseket: szellőzéssel, mely életbevágóan fontos, szükséges az egészséges élethez.
